Itt ülök a teraszon, kellemes hűvös van. Meglepő a pár nappal ezelőtti kánikula után. Lassan eltelik a második hetem is. Múlnak a napok, egyik a másik után. Mikor ültem a buszon és és megfogalmazódott bennem, hogy mit szeretnék, igazából nem hittem volna, hogy meg is valósítom. Hogy leszek ilyen bátor és eltökélt. Bár szerintem, senki nem vett komolyan. Talán ez motivált. Emlékszem, amikor a barátnőm halál komolyan rákérdezett, amikor ültünk a kocsimban: “Basszus, te tényleg ki fogsz költözni, ugye?”. Azt hiszem akkor realizáltuk. És akkor azért nagyon megijedtem, olyan véglegesnek tűnt. De ezzel nincs is semmi baj. Már csak egy dolog van, ahonnan hiányolom a haladást, de ami késik nem múlik. 🙂
Hétvégén voltam kirándulni. Szombaton más itteni magyarokkal, Colmenar Viejo közelében, egy folyónál. Vasárnap, pedig Alcalá de Henaresben. Minden előzetes tájékozódás nélkül mentünk, aztán kiderült, hogy itt született Cervantes. Cuki kis város, érdemes megnézni, ha van valakinek egy fél nap szabadideje Madridban. Aztán körbesétáltuk még a kötelezőket Madridban. Vicces, hogy ennyi szabadidőm volt, mert amúgy 3 napra itt hagyták egyedül rám a gyereket, de végül a nagyija “elrabolta”, szinte végig. Hétfőre beteg is lett, meg nyűgös, meg én is. De nagyjából átvészeltük a dolgot.
Ja és már kezdek beilleszkedni. Például köszönök a buszvezetőnek én is. Ami nagyon vicces azért. Aztán vasárnap már egész sokszor voltam kénytelen használni a spanyolt, mert a “Do you speak english?”-re egyre többször kapom válasznak, hogy “NO”. De ez nem is baj, azért elboldogultam. Tegnap megint voltam strandkézi edzésen is, és pöriztem és kínaiztam is (ami óriási szó tőlem, de nem nagyon volt más választásom). Egyre nyitottabbak velem a lányok, bár az elején is kedvesek voltak, most már nem csak messziről vizsgálgatnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: