\u00dcl\u00f6k a szob\u00e1m k\u00f6zep\u00e9n. A rengeteg holmim kupac\u00e1n. \u00c9s k\u00e9ts\u00e9gbe vagyok esve. Nem akarom ezt, \u00fagy \u00e9rzem, nem tudom \u00e1tr\u00e1gni magam ezen a feladaton. \u00d6ssze kell pakolnom. Le kell selejteznem, amit itt hagyok \u00e9s ki kell v\u00e1lasztanom mi j\u00f6n velem. A h\u00e9ten m\u00e1r nem dolgozom, p\u00e9nteken eladom a kocsim, ut\u00e1na marad k\u00e9t hetem, amikor igaz\u00e1b\u00f3l semmi dolgom. Minden pap\u00edrmunk\u00e1t elint\u00e9zek a h\u00e9ten, tb, telefon, banksz\u00e1mla stb. Nem marad semmi tennival\u00f3 az utols\u00f3 k\u00e9t h\u00e9tre csak v\u00e1rni. \u00c9s \u00e9n nem vagyok t\u00fcrelmes.\u00a0Sokat fejl\u0151dtem m\u00e1r, ment ez jobban is, de most nem annyira akar menni a t\u00fcrelem.<\/p>\r\n
Vagyis marad tennival\u00f3. A legnagyobb feladat. Becsomagolni, elb\u00facs\u00fazni. Na igen, az\u00e9rt ez el fog tartani egy darabig...<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/madrid.cafeblog.hu\/files\/2016\/04\/63c85d5553f57d1f8fcd16ef2d25e4c6-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}