Eltelt fél év

Az elmúlt két hónapom szinte eseménytelenül telt, elkezdődött a suli, csak 1-1 napokat kirándultunk a környéken. Voltam közben otthon is, elkapni a mennyasszonyi csokrot.

Szóval, pontosan fél éve, május 11-én költöztem ki. Hihetetlenül gyorsan eltelt és nagyon sok minden történt.

Utaztam össze-vissza, sok embert megismertem. Vannak új barátaim. Van csapatom, bár eléggé a komfortzónámon kívül esik hozzájuk alkalmazkodni, de igyekszem. Írásban simán kommunikálok spanyolul, szóban azért még át kell törnöm a gátat (de ha olyannal avgyok, akkor azért eltársalgok már). Jól érzem magam a családdal, ahol vagyok. Szeretem a munkám. Nyelvtanfolyamra járok és beiratkoztam egy iskolába is, ahol spanyol nyelven folyik majd az oktatás. Izgiii

Miben változtam? Tuti, hogy nyitottabb lettem. Talán bátrabb is. Nyugodtabb, de még mindig türelmetlen vagyok.

A spanyolok hihetetlen rugalmasak, és ezt tök jó érezni. Hogy nem arról szól az élet, hogy miért enm jó valami, hanem hogy épp mi a jó a dolgokban.

Például:

  1. Áll a kocsi az út közepén, mert épp pakolnak ki-be. És senkit nem zavar. Szól a zene és táncolnak.
  2. A metrón szinte mindig belefutni valakibe aki zenél, és ettől olyan jól tud indulni a reggel.
  3. Tök segítőkészek ha spanyolul bénázok..
  4. És szinte mindig süt a nap (jó ez nem az ő érdemük)

És ami furi:

  1. Sorban állnak, egyfolytában. 
  2. De nem udvariasak. Sokszor meg se hallják, ha köszönsz.
  3. A kapcsolók fordítva vannak.
  4. Mindenki füvezik, kb mindenhol.
Tovább a blogra »