A Pamplona utáni hétvégém szinte pihenéssel telt. Egy napot csavarogtunk egy másik magyar au pair lánnyal. Igazaból mivel 40 fok volt egész héten, próbáltunk találni valami vizet a közelben. Végül találtunk is, de nem lehetett benne fürdeni, így tovább kutattunk és sikerrel jártunk. Bár többet autóztunk, mint amennyit a víz mellett töltöttünk, de megérte.
Vasárnap megnéztük Ávilát és Salamancát egy szervezett kirándulással (ugyanazokkal, akikkel Pamplonában voltam, de most nagyon jól szervezett volt).
Aztán szerda este megérkeztek unokatesómék látogatóba (már nagyon vártam őket). Csütörtökön megmutattam Madridot, pénteken Toledot és szombat hajnalban elindultunk Valenciába, mivel ott strandkéziztem és hát a nyaralás sem nyaralás tenger nélkül. 🙂 A városból sokat nem láttunk (csak az autóból), de mindenképp szeretnék visszamenni. A tengerpart nagyon szép és jól “felszerelt” volt. Egyszerre 4 strandsport versenyei zajlottak, volt olyan is, amit még életemben nem láttam előtte. Aztán röpke 5 órával a gépük indulása előtt elindultunk ki a reptérre (Valencia-Madrid majdnem 4 óra).
A következő hétvégén volt az utolsó strandkézi, Laredoba mentünk. Majnem 6 órát buszoztunk mire odaértünk. És sajnos nem volt túl jó idő (hideg, eső), de azért pár percre bementem a tengerbe. Amúgy gyönyörű helyen voltunk. Hegyek, tenger, sziget, minden ami csak kell. A csapatunk ügyesebbik fele döntőt játszott, de sajnos azt már nem sikerült megnyerniük. Furcsa volt 3 napot végig a csapattal lenni, mert kb 3 napig meg se szólaltam (a kaja rendelésen kívül).
Most kedden értünk vissza Bolognából (Olaszország), ahova a családdal mentünk. Autóval. 2-2 napot utaztunk. Még mindig alig érzem a lábaim. És… Igazából lassan rá kell, hogy jöjjek, nem igazán szeretem Olaszországot. De a barátok akikhez mentünk, kedvesek voltak, jól éreztem magam.
Végre kicsit lehűlt a levegő Madridban. Soha nem gondoltam volna, hogy azt fogom mondani, hogy kellemes 30 fok van, de az eddigi 40-hez képest ez üdítő.
