Sok minden nem történt velem az elmúlt héten, kivéve egy gyönyörű mélypontot. Ami úgy volt… Szóval voltam ugye Malagán, ahol mindenki spanyolul beszélt körülöttem (milyen meglepő…) És bár értettem, nem nagyon tudtam bekapcsolódni a beszélgetésekbe. Mert mire kigondoltam, mit akarok mondani, már 3 témával arrébb voltak. Na ez pár nappal később azt okozta nálam, hogy kezdtem magam meggyőzni róla, hogy semmit nem tudok spanyolul, és én vagyok a kis kupac kaki, akinek semmi haszna itt, csak csücsül a kis buborékában. Így két napig, a munkámon kívül tényleg senki nem vette hasznomat, mindenre “nem tudom” volt a válaszom. Szerencsére észrevette rajtam ezt az itteni “családom” is, így elkezdtek ők tanítgatni és nyelviskolát is kerestünk együtt. Aztán szombatra kihevertem ezt a dolgot.
Szóval a szombat. Pár másik magyar au pair lánnyal beszéltük, hogy jó lenne valahol együtt nézni a magyar meccset. Közben a madridi magyarok facebook csoportjában felvetődött, hogy ki merre nézi majd? Így spontán szerveződéssel, végül 13 magyar és 2 spanyolajkú közösen szurkolta végig az Izland elleni meccset. Nagyon szimpatikus embereket ismertem meg, szerveződünk már a következő meccsre is.
Vasárnap megmutattam a várost a szomszédomban lakó angol au pair lánynak.
Ja meg ettünk 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: