Először is, amit kifelejtettem a múltkoriból… Leónba blablacarral utaztam, egy lány volt a söfőr, aki nek beszélt angolul. Úgyhogy ahhoz, hogy megtaláljuk egymást, felhívot és spanyolul telefonáltunk. Nem mondom, hogy nem sírtam a nevetéstől. 🙂 Hazafele szintén a blablacart használtam és azt hiszem a söfőr hasonló buliban vehetett részt, mint én. Néha csak úgy sör szag lett a kocsiban… De egyben hazaértem.
Tegnap jöttem meg Malagáról, ahok strandkézi kupán voltunk. Sajnos még nem játszottam, de azért így is megérte. Első nap még eléggé el voltam veszve, semmit nem értettem, hogy mit beszélnek körülöttem. Mindenki egyszerre, gyorsan és hangosan. Folyamatosan… De nem panaszkodhatok, mindig odafigyeltek rám, hogy nekem is elmondják mi a következő lépés. Aztán lassan kezdtem érteni a lényeget ebben a tempóban is, néha még véleményem, ötletem is lett volna, de a spanyol (nem)tudásom némaságba kényszerített.
Azért nem mondom, hogy nem volt furcsa strandkéziről Madridba hazaérkezni.
Úgy néz ki, a hostmumom au pair ügynökségétől lehetőséget kapok egynapos utazásokra ingyen, mint au pair koordinátor. Juhéj!
Emelett úgy néz ki, fizetésemelést és szerződéshosszabítást kapok. 🙂
Jah, és mától indul a 30 napos edzésprogram egy barátnőmmel közösen (ő prágábanél), minden reggel. Ami csak azért prbléma, mert fél 9-re jár dolgozni, én meg általában fél 10-kor kelek. De később úgyis túl meleg van itt, így végülis megéri az áldozatot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: