Szituk (mivel még mindig nem megy úgy a spanyol, ahogy szeretném)

  1. Rögtön első nap jött a postás (ráadásul kétszer) és kérdezte, hogy ugyan én ki vagyok, odaadhatja-e nekem a cuccokat… Azt sikerült válaszolnom, hogy várjon egy kicsit, ő a férjem (ahelyett, h várjon egy kicsit, mindjárt jön a férj).
  2. Játszótéren a “gyerekemmel”, odajön egy másik kisfiú (kb 6-7 éves), elkezd hozzám spanyolul beszélni. Az első kérdést még értettem (hogy beleülhet-e a mi játékautónkba), ezért válaszoltam is neki spanyolul, amin ő felbátorodott, folyamatosan beszélt hozzám. Így közöltem vele, hogy ő nem beszél spanyolul (ahelyett h én nem beszélek). Nem értette…
  3. Tegnap a KFC-ben akartam vacsorázni, az a tuti, az mindig ugyanolyan. Kikértem szépen amit szoktam, B-smart csirkelmellel. Hát kaptam egy egész csirkemellet egyben bepanírozva. Bár, legalább drágább nem volt.

És akkor a sikerélmények:

  1. Sikerült ma spanyolul szendvicset vásárolnom. Elvitelre.
  2. A Primarkban se jött szerintem rá a kasszás, h nem tudok spanyolul, mert a “Szia”, “Kártyával”, “Köszi”, “Viszlát” remekül  mennek már.
  3. És a buszt ma is sikerült benéznem, amikor ez kiderült, dühömben simán hitetlenkedtem spanyolul és még azt is sikerült megkérdeznem, hogy ugyan már hogy jutok haza. Na erre vagyok a legbüszkébb!!! 🙂
  4. Ja, és tegnap strandkézi edzésen is nagyjából végig képben voltam ki miről beszél, mi a feladat, stb.
Tovább a blogra »