Hol is kezdjem. Szerda este megérkeztem. Késett a gép 1,5 órat. A család másik kijáratnál várt rám, de végül megtaláltuk egymást. A környék szép, a ház szép, a szobám szép (amíg kupit nem csinálok). A család kedves a gyerek jófej. A kutyák kicsit pofátlanok, de ők is aranyosak. Ja és hideg van (volt). Csütörtökö egész nap figyelgettem, mit hogy szoktak, aztán este pár órára már magamra is hagytak a gyerekkel. Haha meg a kutyákkal. Velük nehezebb volt, mert csak magyarul tudom a vezényszavakat. Ők ugyan 2 nyelvet értenek, de nem a magyar az egyik. Pénteken délelőtt dolgoztam, délután megmutatta a család az ő munkájukat, bemutatták a család többi részét és pár barátot. Aztán mivel találtam magamnak strandkézi csapatot, ezert lementem az edzésükre (még csak nézni). Nagyon aranyosak voltak, bár nem sokat beszélnek angolul. De így legalább muszáj spanyolul beszélnem. Aztán találkoztam az egyik helyi au pairrel (lengyel). Szombaton reggel és este dolgoztam pár órát, napközben szabad voltam. Most meg vasaánap van, a szabadnapom. Délelőtt sétaltam egyet a környéken, betörtem a vadi új telefonom kijelzőjét. Rossz iranyba szálltam fel a buszra, majdnem lekéstem a lányt aki kivitt a meccsre (mondanám h ez a péntek 13 hatása, de itt a kedd 13 a szerencsétlen). Most megyek a strandkézisek mai meccsére. Hat itt tartok egyelőre. Jól érzem magam. 🙂
Kiegészítés: Este még kijutott a jóból… Hazafelé jövet a buszom a semmi közepén úgy döntött, hogy az mára a végállomása, innentől oldjam meg. Hát elkezdtem hazafele sétálni (gondoltam nincs az olyan messze… DE!!!), 15 perc után felvett egy autós (tudom, nem ülünk be idegenek autójába, kivéve amikor igen…), és hazahozott. Szóval végül is szerencsésen megérkeztem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: