Ülök a szobám közepén. A rengeteg holmim kupacán. És kétségbe vagyok esve. Nem akarom ezt, úgy érzem, nem tudom átrágni magam ezen a feladaton. Össze kell pakolnom. Le kell selejteznem, amit itt hagyok és ki kell választanom mi jön velem. A héten már nem dolgozom, pénteken eladom a kocsim, utána marad két hetem, amikor igazából semmi dolgom. Minden papírmunkát elintézek a héten, tb, telefon, bankszámla stb. Nem marad semmi tennivaló az utolsó két hétre csak várni. És én nem vagyok türelmes. Sokat fejlődtem már, ment ez jobban is, de most nem annyira akar menni a türelem.
Vagyis marad tennivaló. A legnagyobb feladat. Becsomagolni, elbúcsúzni. Na igen, azért ez el fog tartani egy darabig…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: